MTK legendárium | 384. rész

Az MTK alapítása és alapítói. 1888-ban született a klub.

Donáth Sándor 1909-ben, egy időre üzletét a Kossuth Lajos utcából a nagyobb forgalmú Múzeum körút 23. szám alá helyezte át, de idővel mégis visszatért a szerencsét hozó Kossuth utcába, hol adataink szerint már 1895-től jelen volt, s melyet többé már el sem hagyott. Vagyona s tekintélye növekedésével társadalmi kötelezettségeinek eleget téve már 1914-ben tagja lett a Budapest Fővárosi Egyenes Adókivető Bizottságának.

Donáth Sándor vevőkörébe a leggazdagabb és legbefolyásosabb pénzemberek tartoztak, keresztények és zsidók egyaránt. Eddigi ismereteink szerint Donáth legjelentősebb üzleti tranzakcióját 1934 előtt bonyolította le, amikor sikerült megvásárolnia a híres nagybányai festőiskola egyik országos hírű művét, Ferenczy Károly: Október című alkotását, mely azóta méltó helyre, a Magyar Nemzeti Galériába került. Donáth Sándor a híres festményt az egykori aradi főrabbi Chorin Áron dédunokájának, ifj. dr. Chorin Ferenc (1879-1964) ügyvéd és üzletembernek adta el, ki 1944-ben csak teljes vagyona átadásával menthette meg saját életét.

Chorin dr. egyébiránt az emigrációban élő Horthy Miklós kormányzót rendszeres anyagi támogatásban részesítette. Horthy és a zsidóság viszonya koránt sem volt oly kritikus, mint ahogy azt a kommunizmus történetírói láttatták. A nagy zsidómentő herceg Erba Odescalchi Sánor ezt ugyancsak megerősíti hiteles memoárjában: „A leghatásosabb az a törvényszakasz volt, melyet a kormányzó a maga számára vívott ki a németektől. Eszerint a törvénybe felvettek egy szakaszt, hogy Magyarország kormányzója a közélet, irodalom vagy művészet terén, vagy háborúban különös érdemeket szerzett, zsidónak számító egyéneket a zsidótörvények hatása alól, beleértve a sárga csillag viselésének kötelezettségét is mentesíthet. A németek azt hitték, hogy ez húsz-harminc személyt fog érinteni. A kormányzó azonban másként gondolkozott. Mikor első kérvényeimet személyesen adtam át neki ilyen ügyekben, megmondta nekem és előszobájában a kabinetiroda főnöke (…) is megismételte, hogy mindenkinek, akinek ügyében kérést terjesztek elő, meg fogják adni a mentesítést, és bevehetem a kérvénybe az illetők egész családját, unokatestvéreket, vőket, sógorokat is beleértve.”

Donáth Sándor, mint láttuk jelentős műkerekedést folytatva, tisztes vagyonra tett szert, melyet jól szemléltet ingatlanvásárlása. 1937-ben már Budán a Sashegyi úton 35 000 pengőért szerzett újabb ingatlant. A nagy vagyon azonban többeket megkísértett, főként, hogy a Donáth-féle műkereskedés kirakatában rendszerint nagy értékű műkincsek voltak – figyelemfelkeltés céljából – kihelyezve. 1932-ben történt, hogy valamikor a reggeli órákban, két ablaktisztító munkásnak öltözött férfi vödrökkel jelent meg a Kossuth utcai kirakat előtt és ablaktisztítást színlelve, mintegy 10 000 pengő értékű ékszerneműt tulajdonított el. Az eset jelentőségét mutatja, hogy a hír pillanatok alatt bejárta az egész magyar sajtót. Egzisztenciális megerősödésével egyidőben, valamikor 1891 táján kötött házasságot MTK-alapító barátjának, Leitner Árminnak rokonával, Leitner Lujzával (1871), mely házasságból négy gyermekük született. Pál (1892) későbbi gyarmatárú kereskedő, ki az izraelita vallású Krausz Melitta férje lett, Lajos (1895) utóbb bankhivatalnok és az izraelita vallású Csillag Margit házastársa, István (1898) kereskedelmi alkalmazott, ki az izraelita vallású, Temesvárról származó orvostanhallgatót, Tapfer Renét vette nőül és vele (1903-tól már bizonyosan) Párizsban élt, végül Piroska (1900), ki elvált asszonyként a kisszebeni (Sáros megye) születésű izraelita vallású hegedűművész Schmilovits József (1894) felesége lett.

Schmilovits az ősi magyarországi zsidó zenészhagyományok követőjeként vált ismertté. Hazánkban, már Csokonai idejében elterjedt a zsidók körében az ún. klesmererség, a zenekari zenészség, hasonló módon, mint ahogy cigánybandák is működtek. Tehát a klesmer szellemi közegéből nőtt ki a Léner-vonósnégyes.

Az MTK-alapító Donáth Sándornak tehát vejévé lett a világhírű Léner-vonósnégyes virtuóz másodhegedűse. Schmilovits az 1919-ben alapított zenei formációban – annak 1941-es feloszlásáig – muzsikált. Ezalatt, szó szerint meghódították a világ szakmai és műértő közönségét. Igazi sztárokként több százezer gramofonlemezt adtak el, fellépéseiket pedig nyolc impresszárió és három titkár szervezte, évekre előre lekötve a koncerthelyszíneket. Ravel csábítására 1920-ban Párizsba, majd 1923-ban Londonba települt a vonósnégyes, végül a világtörténelmi helyzet súlyosbodásának következtében Mexikóvárosba menekült a négy zenész, hol a formáció (legalábbis ebben a felállásban) 1941-ben megszűnt. 

Donáth Sándor műkereskedő élete alkonyáról meglehetősen kevés adattal rendelkezünk. A budapesti távbeszélő nyilvántartás szerint 1943-ban még működött Kossuth Lajos utcai üzlete. A vészkorszakot és világháborús pusztítást túlélve, az időközben megözvegyült hetvennyolc esztendős férfi 1945. április 14-én déli tizenkét órakor hunyt el, az anyakönyvi bejegyzés szerint valamely vérképzőszervi betegségben. Mindössze tíz nap adatott számára a háború utáni tavaszból.

Ezt olvastad már?